ARGONE: „Nem szeretek tehetségeket elkallódni hagyni”

2022. augusztus 02. 11:53 - Girlinthemirror_music

Az ARGONE néven alkotó Nemes Attila 2014-ben kezdett ismerkedni az elektronikus zenével, és azóta hosszú utat járt be: foglalkozott rádióműsor-szerkesztéssel, városi rendezvények hangosításával, szoros kapcsolatot alakított ki a Wasp Record kiadóval, 2021-ben pedig szerzői kiadásban jelentette meg első nagylemezét, az Unusual Rhapsodyt, amelyen számos kiváló énekessel dolgozott együtt szerte Európából. Augusztus 12-én először mutatja be az együttessé bővült projektjét Budapesten, amelyben Fájer Sára énekel, és Körtvélyes Patrik gitározik. Ebben az interjúban arról kérdeztem őket, hogyan alakult meg az élő formáció, milyen a szombathelyi zenei élet, és mivel készülnek az augusztusi fellépésre.

BBM: Meséljetek egy kicsit magatokról! Hogy kerültetek kapcsolatba a zenével?

Attila: Nekem ez az egész dolog későn jött. Anno a szüleim javasolták, hogy menjek zeneiskolába, de annyira nem érdekelt. Amikor felsős voltam, akkor kezdtem el szintetizátoron zongorát tanulni, és ez adta meg a kezdő lökést. 7–8. osztályos koromban elkezdtem VirtualDJ-n és FL Studión kísérletezni, és a végén elég komolyan érdeklődni kezdtem a zeneírás iránt. Azóta tovább képeztem magam, jártam komolyabban zongoraórákra, és gitáron is tanultam valamennyit, de a gitártudásommal úgy szoktam viccelődni, hogy pont arra elég, hogy tábortűznél játsszak pár akkordot.

Saci: Én Attilával ellentétben egészen kiskoromban közel kerültem a zenéhez, mert nagycsoportban már beirattak zongorára, és színjátszóra is jártam, meg pár évig szolfézsra, de kottát olvasni mindig nagyon utáltam. Hatodikban abbahagytam a zongorát zeneiskolai keretek között, de otthon sokszor játszom. Ha nem Pesten vagyok, akkor azóta is sokat játszom, mert tök jó kikapcsolódás. Az énekléshez a színjátszón kerültem közel, mert általában musicaleket adtunk elő, és azt nagyon imádtam. Sokkal közelebb állt hozzám a musical, mint a komolyzenei zongoraóra. Amióta felkerültem Pestre egyetemre, nem foglalkoztam annyit vele, de tavaly Attila megkeresett, hogy meg szeretné csinálni a vállalkozását, és megkérdezte, hogy nem szeretnék felvenni vele néhány dalt referenciának? Így hoztam létre a YouTube-csatornámat, és hál istennek jól sült el. Nagyon köszönöm neki, mert magamtól biztos nem kezdtem volna bele ebbe az egészbe. Azóta elkezdtem dalokat írni, még kezdetlegesek, de remélem, ebből is lesz valami!

Patrik: 2018 telén kezdtem gitározni, három és fél éve. Úgy kerültem bele, hogy a papám zenélt régen, és itthon voltak gitárjai: basszusgitár, akusztikus, elektromos. Ő akart rávenni, hogy tanuljak meg játszani, de én nem akartam, mert általános iskolában megutáltatták velem a zenét. Nem tetszett a szolfézs. De egyszer csak jött a szikra, hogy vegyük fel, kezdjük el, és azóta megy. Most nemcsak az ARGONE-projektben vagyok, játszom a SEK Music Group csoportban, illetve van egy félkész projekt, de hiányzik az énekes, mert chilei, és nem tudjuk elpróbálni a számokat. Írtunk már dalokat, csak nincs ember, aki előadja. De elsősorban most az egyetem volt számomra a fontosabb.

BBM: Meséljetek egy kicsit arról, hogy ismertétek meg egymást! Hogy jött az ötlet, hogy ARGONE band néven fellépjetek Budapesten?

Attila: Úgy próbáltam alakítani a dolgokat, hogy a dalaim hangszeres világához illeszkedjenek. Ami nagyon nehéz. Elektronikus tánczenét úgy előadni a színpadon, hogy valamennyire érdekes is legyen, elég nagy kihívás. Mindenképpen kellett egy énekes, és szerintem megtaláltam a legmegbízhatóbb embert, akit ismerek. Gimnázium óta ismerjük egymást Sacival, és tudtam, hogy ügyes, mindig megcsinálja a dolgokat, és talán az ő karrierjének is löketet adhat, ha jól sikerülnek a dolgok. Patrikkal az egyetemen találkoztunk. Ő is azért került szóba, mert bármit el tud játszani. Nem tudtam mást elképzelni a dalokhoz, ami jól is hangzana, megtartaná az eredeti hangulatvilágot, és nem is túl bonyolult. Úgy gondoltam, hogy ez a formáció lesz a legmegfelelőbb. Nevezhető rögtönzött projektnek is, de nem biztos, lehetnek még hosszú távú célok.

BBM: Nekem az az érdekes ebben az egész formációban, hogy Attila, te vagy az egésznek az arca, te írod a dalokat, és ezeket alakítjátok át élő együttessé. Kíváncsi leszek, hogy nálatok milyen lesz a dinamika, mert klasszikusan az énekes az arca egy együttesnek. Saci, neked milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban? Én úgy tudom, hogy te nagyon imádsz koncertekre járni, és fellépni is nagyon szeretsz.

Saci: Ez tényleg igaz. Amióta belekezdtünk a közös projektünkbe Attilával, azóta nagyon szeretek vele dolgozni. Nagyon örültem ennek a felkérésnek. Külön koncertem még nem volt. A színjátszóval szerepeltünk, illetve iskolai eseményeken, de külön felkérésem még nem volt, ezért ugyanúgy kíváncsian várom, hogy mi fog ebből kisülni!

BBM: Attila, te gondoskodó személyiségnek tűnsz, aki szeret segíteni másoknak abban, hogy a tehetségük kibontakozzon. A tavalyi albumprojektnél, az Unusual Rhapsodynál is ilyennek tűntél, havonta igyekeztél bejelentkezni videóhívásokban, illetve vezeted az egyetemen a kurzust, ahol a hallgatótársaidat tanítod. Ez gondoskodó szerepnek tűnik nekem. Az együttesen belül is mondhatjuk, hogy ilyen szerepkört töltesz be, vagy milyen a csoportdinamika?

Attila: Talán megelőlegezhetem a többieknek, hogy kicsit igen, de ez azért van, mert van egy olyan jó vagy rossz tulajdonságom, hogy nem nagyon szeretek tehetségeket elkallódni hagyni, és ha én valamiben lehetőséget kapok, azt a legtöbb esetben szeretném megosztani másokkal is, akik közel állnak hozzám, vagy tudom, hogy van bennük annyi tehetség és akarat, elhivatottság, hogy képesek nagyon jó dolgokat elérni. Ez az albumprojektnél is észrevehető volt. Akikkel ott együtt dolgoztam, sokakkal még most is rendszeresen tartom a kapcsolatot, és vannak készülőben dalok az ottani csapattagokkal is. Nagyon jó munkakapcsolatot ápolunk, és nem is csak azt, hanem emberi kapcsolatot is. Az egyetemi projekt is mondhatni terelgetős projekt. Maga az egyetemi képzés nem feltétlenül a szívem csücske a választott szakom miatt, de a zenével mindig szeretek foglalkozni, szóval kicsit segít kiszakadni a komfortzónámból, ami jót tesz a lelkivilágomnak, és tudok támogatni nagyon sok ügyes arcot. Bár igaz, hogy a kezem nem ér sokáig, de a végeredmény megéri az erőfeszítéseket. Az egyetemi projekttel is az a célom, hogy hosszú távon felépítsünk egy komolyabb márkát, ami a helyi tehetségek ugródeszkájává válhatna.

BBM: Hogy zajlanak a próbák?

Attila: Általában nagy lelkesedéssel zajlanak, próbáljuk komolyan venni a dolgokat. Egyelőre magukat a dalokat próbáljuk. A színpadi összképre nincsenek még nagyon terveink, még át kell gondolnunk. Elküldtem a többieknek az elképzeléseimet, és főleg az albumos dalokra támaszkodtam, de lesz pár olyan dal is, ami nem került még nyilvánosságra, de nagyon szeretném megmutatni a közönségnek. Ami vicces, hogy teljesen más stílusúak ezek is, mint az albumos dalok.

BBM: Az albumos dalok közül melyikek lesznek?

Attila: A Love and Lies, a Stars, a Finding myself, és a Breathing.

BBM: Patrik, neked a gitár milyen lesz? Inkább akkordokat játszol, vagy kaptál szólórészt is?

Patrik: Kaptam! Persze, csinálni fogok. Bár picit nehéz, mert nagyon más stílusúak a dalok, mint amit én szoktam játszani. Ahhoz szoktam hozzá, hogy a dalban jön a szólórész, és akkor beleadok mindent, de ezeknek a daloknak adott a szerkezetük, és nem mindig fér bele a szóló. Úgy gondoltam el, hogy van az alaptéma, és arra akár itt-ott ráakkordozom, és amikor bejön 1–2 helyen valamilyen dallam, akkor azt rájátszom tercben, az énekkel együtt harmonizálok.

BBM: Saci, te akkor megkaptad a számokat, és megtanulod őket hallás után, ugye?

Saci: Igen, meg kaptam hozzájuk szöveget is! Majd a Starsnál lesz még dolgom, mert azt Dubem énekli, és ott meg kell írni a harmóniákat.

BBM: Milyen Szombathelyen a zenei élet? Az elektronikus zenére mennyire nyitottak az ottani hallgatók?

Attila: A klubélet pörög, de nagyon nagy kulturális rendezvényeket nem nagyon találok, ahol a feltörekvő arcokat támogatnák. De nem tudom, hogy mennyire lenne erre fogyasztói igény.

BBM: Illetve az is kérdés, hogy rajtatok kívül van-e valaki környéken, aki feltörekvő arcnak számít, és van valamilyen műsora, amivel fel tud lépni.

Saci: Nekem egy ismerősöm van, de ő se nagyon szombathelyi, mert kiköltözött Hollandiába tanulni. Meg ő teljesen más stílusban mozog.

Patrik: Nálam is más stílusban mozognak az emberek. Marci barátom játszik több zenekarban, de az mind rock és metál. Megvan Szombathelynek a helyi zenekarcsoportja, meg a helyi rajongóik, de azon kívül nem nagyon ismerek elektronikus előadókat.

BBM: Mit gondoltok, nehéz ma Magyarországon induló együttesnek lenni?

Attila: Úgy fogalmaznék, hogy ma könnyebb, mint régebben, a social médiának köszönhetően. Nincs az, hogy csak az publikálhat, akinek jóváhagyják a munkáit. Ennek az a negatív hátulütője, hogy bizonyos szinteken fel tud hígulni a zeneipar. De ha valaki ügyes, akkor a jó zenével relatíve könnyen tud elérést produkálni az interneten. Nem gondolom, hogy nehezebb lenne, mint bármikor, ettől függetlenül nem könnyű most sem, pláne azért, mert a közösségi média hátulütője az, hogy telítődik a piac is, egyre több arc van a kalapban, ami miatt egy-egynek jobban ki kell tűnnie, mint másoknak, de az eszközök sokkal jobban adottak, mint korábban bármikor.

Saci: Pont múltkor beszélgettem erről egy barátnőmmel, és azt is hozzátettük, hogy az is fontos, milyen kapcsolataid vannak. Mert mi is ismerünk olyan embereket szerte az országból, akik tök tehetségesek, de nem érnek el annyi embert. És ha lenne egy felkapottabb emberrel kapcsolatuk, tudnának valakivel közös számot készíteni, akkor biztos beindulna a karrierjük, de ezt még nem tudták elérni. Szerintem nagyon fontosak manapság a kapcsolatok.

Patrik: Attól függ, milyen zenei szférában mozogsz. Szerintem most nehezebb sikeresnek lenni, mert túlszaturált az egész piac. Egy tipikus popénekes lehet, hogy jobban be tud futni most, mert az kell a népnek. De egy zenekarnak sokkal nehezebb, ami több tagból áll, és élő zenét játszik. Mert van még egymillió másik, akik ugyanazt eljátsszák.

BBM: Tehát abban mindhárman egyetértetek, hogy sok tehetséges ember van, de pont emiatt lehet nehezebb.

Patrik: Nem is inkább a tehetség számít, hanem a technológia jobban segíti az embereket. Tényleg bárki elő tud venni egy laptopot, és nagyon gyorsan meg tudja tanulni, hogy lehet valami jót csinálni vele. Nem lesz mindenki egyből profi, de nem kell évekig gyakorolnia, hogy mit hogyan kell csinálni.

BBM: Milyen álmaitok vannak a zenével kapcsolatban? Milyen jövőbeli kifutása lehet az ARGONE zenekarnak?

Attila: Engem annyira a reflektorfény nem vonz. Nem szoktam arról álmodni, hogy szeretnék híres lenni, befutni, nagyszínpadon sok ember előtt játszani. Nyilván ez tök jó lenne, és mindenki elfogadná bizonyos szintig, ha megtörténne vele. De nekem sokkal fontosabb, hogy állandóan foglalkozhassak a zenével, akár másodállásban, akár a jövőben főállásban. Én a háttérben is szívesen elvagyok, nagy vágyaim nincsenek. Az ARGONE projekt arra van, hogy a saját gondolataimat meg tudjam mutatni az embereknek. Ha tetszik nekik, vagy kiváltok vele valamilyen pozitív hatást, annak örülök, de nekem fontosabb az, hogy segítsek és motiváljak másokat.

Saci: Nagyon sokáig nem gondoltam, hogy ezzel valaha ilyen szinten foglalkozni fogok. Jelenleg nem vágyom Budapest Parkos koncertekre, vagy hasonlókra, de egy kis Turbinás koncertet elfogadnék! Jelenleg én is úgy vagyok, mint Attila, hogy örülök, hogy ezzel ilyen szinten foglalkozhatok. Jó lenne, ha olyan szintre eljuthatnék, ha ez a foglalkozásom legyen, de jelenleg nem érzem reális célnak. Ezzel most teljesen meg vagyok elégedve. Majd kiderül.

Patrik: Kifejezett célom nincs, például hogy egy adott színpadon játsszak. Szeretnék olyan technikai szintre eljutni a gitárban, mint a példaképem, Steve Vai. Ez nagyon nehéz lesz, mert hihetetlenül jó gitáros. Ő főleg instrumentális számokat ír, de azt fantasztikusan. Nemrég megműtötték a kezét, és rá egy hónapra kidobott egy dalt, ahol egy kézzel játszik végig, tök gyorsan. Most egy olyan egyedi gitárt csinált, aminek három különleges nyaka van, és azon konkrétan eljátszott egy teljes zenekarnyi anyagot.