Arulei: „A koncepció vezet”

2022. július 16. 11:00 - Girlinthemirror_music

Az Arulei néven tevékenykedő Rebecca Galfalvi több hangszeren játszó előadóművész, filmzeneszerző és producer. Számos műfajból inspirálódik, de főleg vonósokra, zongorára ír, valamint elektronikus zenét szerez. Keleti és afrikai zenei tanulmányai, valamint egy cyberpunk együttes után saját szólóprojektbe kezdett Budapesten: az első Beats Before Midnight estre két hegedűvel, looper pedállal és élő elektronikával készül. Ismerjétek meg Aruleit ebből az interjúból!

BBM: Arulei az alkotói neved. Ez te vagy személyesen, vagy egy kitalált karaktert, perszónát személyesít meg?

Arulei: Én vagyok. Ez a nevem, a Rebecca Lee anagrammája, szójáték. Amikor próbáltam kitalálni a nevem, miközben az első lemezemet csináltam, nagyon szenvedtem azzal, hogy mi legyen, mert autentikusat szerettem volna, ami én vagyok, de nem akartam hagyományos nevet használni. Számomra maradandó az, hogy a saját nevemmel kezdtem valamit.

BBM: Mit gondolsz, mi a te sztorid legfontosabb része?

Arulei: Szerintem nekem a legfontosabb az, hogy nem egy kifejezett műfajt követek, hanem a zeném azt követi kreatívan, hogy mi történik az életben. A másik az, hogy a zenei projektem követi a gondolataim működését, és ezt szabadon szeretném hagyni, ezért nem ragaszkodom adott zenei szerkezetekhez, hangokhoz. Továbbá nekem nagyon fontosak ezzel kapcsolatban a koncepciók. Mindig azzal kezdődik egy nagyobb ötlet, hogy egy bizonyos fajta érzés megjelenik bennem, és ez iránymutatást ad. Néha egy szám közepén előfordul, hogy kicsit elveszem, és ha megvan ez az erős érzés, akkor vissza tudok hozzá térni, és ki tudom találni, hogyan tovább.

BBM: Ha három szóban meg kellene fogalmaznod, hogy az Arulei-ként készített zenédet mi jellemzi, akkor mi lenne ez a három szó?

Arulei: Az biztos, hogy az egyik az utazás. A másik az instrumentális. Mindig hangszeres lesz a zeném, még ha vannak is kis énekhangminták itt-ott. Nehéz kérdés! A harmadik a színek.

BBM: Hogy jellemzik mások a dalaidat?

Arulei: Ambient, neo-klasszikus, cinematic. De amúgy nagyon nagy korlátozás lenne, ha megpróbálnék egy műfajba beilleszkedni. Sokat lehet kísérletezni. Mert nem egy műfaj szerint dolgozom, hanem az ötletből jön minden, és így összefüggenek a különböző elemek.

BBM: Tavaly kiadtál egy albumot. Annak mi volt a koncepciója?

Arulei: Az egy erős koncepció volt. Szerettem volna kiadni egy olyan projektet, ami a világot értelmezi az én szempontomból. Volt egy belső érzés, de külső témán alapult. Arról szólt, hogy a 2016-os év során mennyire megváltozott a nyugati politikai világ. Személyesen engem nagyon lesokkolt a Brexit. Addig angol-magyarként határoztam meg az identitásomat, de nagyon erős krízist éreztem emiatt. Sok minden tükröződik vissza ezen az anyagon, de leginkább az, hogy miként látom a világot. Személyesen is megérintett ez a téma. Ezt az érzést adtam elő különböző részekben. Az első szám, a Lost World erről a témáról szól átfogóan. Nem tudod, hogy mi történik a világban, és érzelmi hullámvasúton mész keresztül. A Dark Room is az identitásról szól: amikor úgy érzed, hogy valaki másnak kellene lenned, és nem érzed azt, hogy jó helyen vagy. Volt egy pár másik szám, amire a 2018-2019 közötti politikai történések inspiráltak, és már akkor leírtam néhány ötletet. A Mortality című szám a lezárások alatt készült. Az is ebből a szürreális érzésből jött, hogy másnak tűnt a világ, mint amilyennek hittem. Különböző szempontokból nézem, hogy milyen torzulás keletkezett a világban 2016 óta, és ez azóta is folyamatosan növekszik. A végén a Dream egy spanyolországi közös szundiról szól. Varázslatosnak tűnt, mert annyira autentikus pillanat volt. Ezért zártam így az albumot, hogy minden rossz ellenére még megtörténnek ilyen valódi pillanatok.

BBM: Te úgy működsz, hogy megtapasztalsz valamilyen helyzetet az életben, és az inspirál a dalok megírására?

Arulei: Igen, akkor muszáj írnom valamit. Főleg, amikor érzem, hogy ki kell adni valahogy, és általában elsőre kijön az ötlet. A legtöbbször van egy nagyon erős érzés, és amikor már nem bírom magamban tartani, akkor megírom az ötletet. Az érzés ott van, onnantól csak ki kell dolgozni. De már megvan a lényeg.

BBM: Nemrég töltötted fel a Past Time és a Perspective című számot. Ezeknek is volt valamilyen koncepciója?

Arulei: Volt, de mivel ez single volt, ezért nem mélyedtem annyira bele. A Past Time-ot akkor írtam, amikor már készültem elmenni Angliából, tavaly. Volt egy klub, ahova a húszas éveim elején jártam, és azokból a zenékből vettem különböző elemeket, hogy visszavigyem magamat. Egy kicsit a nosztalgia vitt, de amúgy teljesen más hangzású ez a szám, mint azok a számok. Ezt az érzést követtem, hogy most ott vagyok, megpróbálom újra megteremteni ezt a múltbeli helyet. Valamilyen szinten elköszönés volt az életemben Angliától. A Perspective arról szólt, hogy amikor visszaköltöztünk Budapestre, mennyire másnak tűnt az élet más körülmények között. Van egy természetes illúziónk, és azért érezzük nèha magunkat valamilyennek, mert ez az illúzió befolyásol minket. Ez a szám arról szól, hogy mennyire hatással lehet az emberek szempontjára az, ha más környezetben vannak.

BBM: Érezted már úgy, hogy nem vesznek komolyan azért, mert nő vagy?

Arulei: Helyzettől függ. Nagyon gyakori kérdés, hogy énekes vagyok-e. Nem akarnak szexisták lenni, de sokszor van olyan, hogy amikor megtudják, hogy zenélek, rögtön az az első kérdés, hogy hú, énekelsz-e. De férfiaknál például ez nem gyakori kérdés. Ez az első dolog, amit egy nőről képzelnek, és sokan meglepődnek, amikor megtudják, hogy nem énekelek. Ezen kívül igen, sokszor volt az, hogy nem vettek komolyan. Szerencsére nem olyan emberekkel dolgoztam, és szerencsére eddig nem olyan helyzetekben volt, amikor nagyon számított volna. Amikor az interneten megpróbálok technológiai tanácsot adni valakinek, nagyon bántóak tudnak lenni. Ezért is csatlakozom női csoportokba. Például van egy női produceri csoport a Facebookon, és oda be lehet rakni kérdéseket anélkül, hogy valaki leereszkedően viselkedne velem. Nehéz azzal megküzdeni, hogy ha húszan pályáznak egy filmzenei munkára, ott a legtöbb jelentkező férfi lesz, és csomószor nem jut be nő, emiatt nagyon kevés női filmzeneszerző kap munkát. Most, hogy visszaköltöztem Magyarországra, rájöttem, lehet, hogy itt többet fogok küzdeni ezzel, mint kint Angliában. Viszont most már egy kicsit jobban tudom, hogy kell kiszűrni ezeket a dolgokat. Nagyon rosszul tud esni, de megpróbálom csak a munkámat elvégezni, a számaimat kiadni, és próbálom nem olyan emberekkel körülvenni magam, akiknek ilyen a szemlélete. Szerencsére sokan beszélnek a témáról, és ettől kezd egy kicsit jobb lenni a helyzet.

BBM: Beszéltél róla, hogy a számaid mélyről, belülről jönnek, és emiatt úgy tűnt, hogy szeretsz egyedül dolgozni. Szeretsz esetleg másokkal is dolgozni?

Arulei: Persze! 8 évig egy együttesben játszottam. Szeretek másokkal dolgozni, főleg most jön az, hogy nagyon együttműködnék más zenészekkel is. De inkább külön projektekben, egy-egy számot, egy albumot, külön valamit kiadni együtt, és nem lépnék be együttesbe, mert az hatalmas elköteleződés, és nem lenne rá most kapacitásom. De nagyon szeretek másokkal dolgozni, és nagyon érdekesnek tartom. Most csináltam egy munkát egy zeneszerző ismerősömnek, és érdekes volt hangszeresként hallani ugyanazt, amiben én is dolgozom, de a másik oldalról, nem zeneszerző szempontból. Szeretek más szempontokat hallani. Meg érdekes látni azt, amikor nem teljesen belőlem jön az egész, csak egy kis részlet, és másból mennyire más jön ki, pedig ugyanazzal a koncepcióval foglalkozunk. De igen, az együttes után a személyes zenei önkifejezésem felfedezése áll a központban.

BBM: Ha bárkivel együtt dolgozhatnál, mi lenne az álmod, kivel írnál közösen dalt?

Arulei: Ha tényleg bárkivel, és arról beszélünk, hogy mi lenne az álmom, akkor Brian Eno lenne. Annyira fantasztikus, szimpatikus, és jó, hogy neki többről szól az egész, nem csak a zenéről, hanem az egész kreatív folyamatról. Nagyon érdekes embernek tűnik, szóval vele szívesen dolgoznék.

BBM: Mit fogsz csinálni a Beats Before Midnight koncerten?

Arulei: Egy kicsit ritmusosabb jellegűre fogom csinálni, úgy, hogy ne veszítsem el az ambient hangzást. Most kétfajta hegedűvel fogok kísérletezni, viszem az akusztikusat és az elektronikusat is. Már volt, hogy előadtam looper pedál segítségével, most azt fogom kipróbálni, hogy vezethetem az érzéseket egy szetten belül. Most ezzel kísérletezek, hogy lehet élőben megvalósítani ezeket a hasonló érzésmeneteket más formátumban.